Artist: Michaela Thelenová (Ústí nad Labem / Czech Republic)
Presented work: „untitled” (2008)
Text by Petra Kutálková, La Strada, Czech Republic, o.p.s.
[DE]
[EN]
[TR]
[HR]
[SI]
[HU]
[CZ]
Emberi jogi dokumentumok, köztük az Európai Szexuális Munkások Jogainak Nyilatkozata kimondják az egyén élethez, szabadsághoz és biztonsághoz való jogát. E jogok alapján senkit sem lehet szexuális szolgáltatás nyújtására kényszeríteni, vagy arra, hogy ilyen szolgáltatást általa nem elfogadott körülmények között nyújtson.
A közbeszédben mindazonáltal gyakran keverjük a „prostitúció”, „kényszerprostitúció” és „nőkereskedelem” kifejezéseket. Míg a nőkereskedelem és a kényszer-prostitúció esetében a szenvedő fél jogai súlyosan sérülnek, addig magát a prostitúciót legitim létfenntartási formaként kellene értenünk (ahogy azt néhány országban a törvény is kimondja).
Ennek ellenére az ILO (International Labour Organization – Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) szerint napjainkban évente legalább 1,390,000 embert kényszerítenek akarata ellenére, esetleg fenyegetés vagy büntetés alkalmazásával szexuális szolgáltatásra. A prostitúcióra kényszerített nők jól ismerik a következményeket, szellemi és testi egészségük leromlását, illetve gazdasági és társadalmi életterük beszűkülését. Civil és nemzetközi szervezetek ezért kampányokkal igyekeznek tudatosítani a tényt a széles közönségben és a szexuális szolgáltatásért fizetőkben egyaránt, hogy nem minden prostituált végzi ezt a munkát a maga jószántából.
A nők, akiket prostitúcióra kényszerítettek és emberkereskedelem vagy egyéb, a kényszer-prostitúcióhoz köthető bűntény áldozataivá lettek, gyakran és visszatérően önmagukat vádolják azért, amit átéltek. „Hogy lehettem olyan naiv, hogy bedőltem egy ilyen ajánlatnak!” „Nem kellett volna külföldi munka után ácsingózni. Az én hibám. Hányni tudnék magamtól!” „Még egyszer meg kellett volna próbálnom megszökni. Mindig újra eszembe jut. Senki sem értheti meg, milyen halálfélelemben éltem. Olyan mocskosnak érzem magam.” „Csak a gyerekek miatt csináltam. Megfenyegetett, hogy ha nem hozok pénzt, nem lesz mit enniük az este. Még olyan kicsik…”
A bűntudaton túllépni több mint nehéz. Különösen nehéz úgy, hogy ezek a nők ezt hallják mindenfelől. Igen gyakoriak az olyan megjegyzések, mint hogy naivak voltak, túl kihívóak, nagyon jól tudták, hogy mire megy ki a játék, elfuthattak volna, az ő hibájuk, és így tovább. A társadalom, hasonlóan a nemi erőszak, vagy az otthoni erőszak áldozataihoz, őket is bűnrészesként kezeli. Azok a nők is így látják, akik a maguk döntéséből nyújtanak szexuális szolgáltatást. Pedig nem láthatták előre, hogy védelem nélküli szexre kényszerítik, hogy megerőszakolják, megverik őket, megfosztják őket a megkeresett pénztől. A tény, hogy az erőszakért mindig, minden körülmények között az erőszaktevő a felelős, nem tudatosult annyira mélyen, mint a sztereotípiák, amelyek következtében a nők önmagukat is bűnrészesnek gondolják a történtekben.
Petra Kutálková
La Strada, Cseh Köztársaság, o.p.s. (közhasznú szervezet)
Még aludnom se volt szabad. Enni ehettem, de csak nagyon kapkodva, néhány perc alatt. Nem volt jogom aludni. Ha mégis lefekszem, összever és kidob az utcára.