Artist: Maryam Jafri (Copenhagen / Denmark)
Presented work: „untitled” (2008)
Text by Mikkel Bolt
[DE]
[EN]
[TR]
[HR]
[SI]
[HU]
[CZ]
A 2001. novemberi választások óta a dán politikai rendszer a demokrácia, a rasszizmus és a sovinizmus egyfajta keverékét alakította ki, melyet nevezhetnénk akár a nemzeti demokratikus hitelesség totalitárius uralmának. Ezt a hitelesség-kultuszt és az idegengyűlöletet magában ötvöző dán nemzeti ideológiát képviseli nagy erőkkel Anders Fogh Rasmussen jobboldali kormánya. Hatalomra kerülése után Fogh Rasmussen meghirdette az úgynevezett „kultúra-háborút”, amelynek célpontjai a társadalomra nézvést romboló hatásúnak ítélt baloldali kultúra és a muzulmánok. Az idegenellenes kampány akár különösnek is tűnhet, mivel Dánia a nyugati világ egyik legkevésbé kevert lakosságú országa, lévén, hogy a bevándorlás igen korlátozott, és az ország már 2001 előtt is igen szigorú bevándorlási törvényekkel rendelkezett. Miután azonban Dániában a politika az autenticitás kérdésére szűkült le, a multikulturális társadalom gondolata fenyegetéssé változott. A globalizáció kihívására válaszként lövészárokba húzódtunk.
A muzulmán bevándorlók elleni gyűlölethadjárat mellett támadás indult minden ellen, ami kicsit is baloldalinak tűnt. A kormány és a Dansk Folkeparti (Dán Néppárt) szerint az országnak meg kell tisztulnia a multikulturális társadalom szálláscsinálóitól, azaz a dán közösséget lerombolni igyekvő régi baloldaltól, illetve a hatvannyolcas ideáloktól. Erre való tekintettel az újonnan megválasztott kormány politikájának másik központi eleme az úgynevezett „jóléti reform”, amely valójában a jóléti rendszer erőteljes megnyirbálását jelenti. Mindezt persze úgy tálalják, mint a jóléti rendszer védelme szempontjából elengedhetetlen intézkedések sorát, amelyek révén az képes lesz megvédeni magát a jövőbeni fenyegetésektől. A cél: megelőzni egy jövőbeni válságot. A „reformokat” bíráló minden egyes kísérletet felelőtlennek bélyegeznek és elvetnek. A reformok elengedhetetlenek. A kormány és gazdasági tanácsadói kimondták a végső szót. A gazdaságra való ilyen hivatkozás mindenfajta politikai vitát ellehetetlenít.
2001 óta a kormány minden addiginál nagyobb nyomás alá helyezett számos közintézményt, mint az állami televíziót és az egyetemeket, hogy határolják el magukat mindentől, amit a kormány veszedelmes hatvannyolcas irányzatnak vél. Az állami tévé egykori alkalmazottaitól az egyes programok „kézi vezérlésére”, befolyásolására tett kísérletek drasztikus megszaporodásáról hallani, miközben az egyetemi rendszerben éppen gyökeres átalakulás zajlik, amelyben a Bildung („művelődés”) és az autonómia klasszikus fogalmainak helyét a vállalati irányultság veszi át. Ezzel egyidőben csökken az iskoláknak és kórházaknak nyújtott támogatást.
2008 nyarán és kora őszén a világ nagy lépést tett a gazdasági és geopolitikai instabilitás felé. A Lehman Brothers befektetési bank összeomlását és az American Insurance Group részleges államosítását követően még a mainstream média számára is egyértelművé vált, hogy az Egyesült Államok súlyos pénzügyi válság szorításába került, köszönhetően a több trillió dollárnyi fedezetlen kölcsönnek, értéktelen befektetésnek és olyan homályos könyvelési praktikáknak, amelyeket még a kezdeményezői sem képesek felgombolyítani vagy akár csak átlátni. Még nem világos, hogyan szándékszik a jobboldali dán kormány felvenni a küzdelmet ezzel a válsággal, amely már Dániában is kezdi éreztetni a hatását, de várhatóan további ellenőrzés és rasszista jóléti intézkedések kerülnek napirendre.
Mikkel Bolt
1998-ban a Commodity Futures Trading Commission nevű USA kormányzati ügynökség elnöke, Brooksley Born egy sor lépést javasolt annak érdekében, hogy az egyre összetettebbé váló pénzügyi piac fokozottabb szabályozás alá kerüljön. Alan Greenspan, a Federal Reserve (Szövetségi Tartalékalap) tanácsának elnöke és Robert Rubin, az Államkincstár titkára vitatták a felvetést, csakúgy, mint Lawrence Summers, Rubin védence és utóda. Greenspan szerint Bornnak elment az esze, és ha nem áll el a terveitől, pénzügyi válságot robbanthat ki. A 2008-as pénzügyi válsággal kapcsolatban Greenspan azt hangoztatta, hogy a dolgot senki nem láthatta előre. Summers kénytelen volt felállni a Harvard Egyetem elnöki székéből, miután olyan kijelentései, mint hogy a nők genetikai okokból kifolyólag kevésbé jók a matematikában és a tudományokban, nagy közfelháborodást keltettek. Jelenleg Obama gazdasági tanácsadójaként dolgozik. Rubin a csőd közeli helyzete miatt kormányzati kölcsönre szorult Citibank vezetője.