Artist group: Freee (Sheffield / Great Britain)
Presented work: „Article 31” (2008)
Text by Marc Hutchinson
[DE]
[EN]
[TR]
[HR]
[SI]
[HU]
[CZ]
Talán minden listában azt kellene először megnézni, hogy „Mit hagytak ki?”, „Mi hiányzik belőle?”. A 31. cikk nem arra tesz kísérletet, hogy betömjön valamiféle rést az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 30 cikkének hivatalos listáján. Ellenkezőleg, a hozzáadott cikk éppen, hogy kilóg; a látszólagos bővítmény nem tesz rendet a listában, hanem arra hívja fel a figyelmet, ami hiányzik belőle: nem pusztán a tényre, hogy a Nyilatkozat hiányos, de arra, hogy amit kimond, az is behatárolt.
A szöveg egy fotón jelenik meg. Nem egy egyszerű szöveg, hanem egy szituáció része. A művészek szavait zsákokra nyomták, amelyek a fejüket borítják. A művészek tehát, meglehetősen szó szerint, a szavaik mögé bújnak. De ez az összetett helyzet egyben leképezi azokat a nehézségeket is, amelyekkel a művészet a reklámok uralta nyilvános térben szembesül.
A javaslat első pillantásra valahogy pimasz. Azt veti fel, hogy terjesszük ki mindenkire a reklám-mentességhez való jogot. Ebből következik, hogy mindnyájunkat meg kell, hogy illessen a társadalmi értékképzésben való részvétel alanyi joga is. Az egyén jogaival való közvetlen visszaéléseknek, a szabadságjogok különböző korlátozásainak komolysága mellett eltörpülni látszanak a reklám okozta kellemetlenségek. A nehézség azonban, hogy a reklámot mint olyat az emberi jogokkal való visszaélésként gondoljuk el, jól mutatja, hogy egyes problémák mennyire jellemeznek egy-egy társadalmat – mert éppen az adott társadalom saját előfeltevései teszik őket elgondolhatatlanná. A jogokat illető minden elképzelés az egyén mibenlétére vonatkozó feltevésekben gyökerezik.
Gyakorlati szinten a 31. cikk teljességgel lehetséges: mindössze a reklámok és hirdetések megszüntetésére hív, hogy a helyükbe a nyílt, kollektív értéktermelés lépjen. Azonban ez sohasem történhet meg: a hirdetés és a reklám a kapitalizmus kulturális logikájának oszlopai. A reklám az egyik mód, amellyel a tőke strukturálja a nyilvános teret. A reklám felszámolása a kapitalizmus egészét ingatná meg. Az egyéni szabadságjogok nagy hányada nem csak, hogy jól megfér a kapitalizmussal, de egyben szükséges feltételei is a tőke szabad áramlásának. Amit a kapitalizmus nem tűrhet, az az emberi jogoknak bármely olyan nézete, amely a szabad tőkeáramlással nem összeegyeztethető. Ez különbözteti meg a 31. cikket a többitől: esetleg pimasz, de egyben halálosan komoly dolog is.
Mark Hutchinson, képzőművész
31. cikk
1. Senki sem tehető ki haszonleső reklámok, kereskedelmi szponzoráció vagy promóciós kampányok semmiféle támadásának.
2. Mindenkinek egyenlő joga van ahhoz, hogy mint polgár, mint más állásponton álló, mint bajkeverő, mint leleplező, illetve mint bármifajta ellenálló és aktivista formáció tagja, hozzáférjen és részt vegyen a közös értékek kollektív alakításában; hogy látszhasson és szólhasson, hogy meghallgassák és a szavának súlya legyen.