Artist: Nikolin Bujari (Tirana / Albania)
Presented work: „Blood Feuds“ (2008)
Text by Adela Demetja
[DE]
[EN]
[TR]
[HR]
[SI]
[HU]
[CZ]
A Kanun vagy Kanuni i Lekë Dukagjinit (Lekë Dukagjini kódex) egy bizonyos Lekë Dukagjini által megalkotott törvénykönyv, amelyet leginkább Észak-Albániában és Koszovóban alkalmaznak a XV. század óta. A törvények szájhagyomány útján szálltak generációról generációra, majd elsőként Shtjefën Gjeçov rendszerezte és jegyezte le őket a XIX. században. A törvénykönyv szakaszokra oszlik, amelyekben az egyes törvények a házasságot, a születést, a halált, a vendéggel szembeni bánásmódot és az öröklést szabályozzák, melyek az önálló észak-albániai kormányzat hagyományos alapját jelentették. Az erősen felfegyverzett törzsi társadalomban, ahol a férfibecsület minden felett állt, a Kanun az igazságszolgáltatás népszerű formája lett. A Kanun részletesen kitér a gyilkosságokra is, korlátozásokat vezetve be, hogy teljes családok ne pusztulhassanak ki. Az alábbi szabály volt általános érvényű: Aki öl, az megöletik. „A vért vér mossa le.” Egész családok keveredtek vérbosszúkba, amelyek néha generációkon át húzódtak.
A vérbosszú és más ősi intézmények a háttérben századokon át tovább éltek. A kommunizmus negyven éve alatt Albániában ugyan megritkultak a halálos kimenetelű családi bosszúk, de a kommunizmus bukását követően, a kilencvenes években, a vérbosszú újra megjelent. Az összeomlást követő törvényi és közrendi vákuumban sok albán tért vissza az ősi, törzsi szokásrendhez, és mára csaknem mindenkinek van lőfegyvere.
A Nemzeti Megbékélési Bizottság, egy a háborúban álló családok között közvetítő albán civil szervezet szerint több ezer albán család él különböző szemet-szemért gyilkosságok folyományaként elzárkózva. Ennek oka, hogy az ősi törvénykönyv a családi otthont a gyilkos bosszú elől elzárt, sérthetetlen területként nevezi meg. A fenyegetés elől csak az otthon nyújt menedéket. Így hát Albánia-szerte több ezer apa és fiú lapul a házában, míg odakint ellenséges családok portyáznak. További aggodalomra ad okot, hogy manapság a vérbosszú egész családokra kiterjed – a gyilkos közvetlen családjára és a nagycsaládra is, még a nőket, leányokat és kisfiúkat sem kímélve. Ennek következtében Albániában ma többszáz gyerek él gyakorlatilag fogolyként a saját otthonában – félve attól, hogy vérbosszú áldozataivá lesznek. Nagyon sokuk osztályrésze a szerencsétlenség, hogy vérbosszúba keveredett családba születtek. Ezek az elszigetelt gyerekek leírhatatlan félelemben élnek, és elképzelni sem lehet, hogyan nőhetnek így fel. Miután gyakorlatilag rabok, nem járhatnak iskolába, ahogy az otthonuk falain kívül semmiféle egyéb tevékenységben sem vehetnek részt. Az oktatási minisztérium speciális programjai külön tankönyvekkel és tanárokkal látják el azokat, akiket a családjuk a vérbosszútól való félelemben bezárva tart a lakásban.
A Kanun továbbélése az igazságügy működési zavarára és az állami ellenőrzés hiányára mutat. Az albán büntető törvénykönyvben nem szerepeltek olyan rendelkezések, amelyek a vérbosszút közvetlenül tárgyalták volna; a kormány csak 2008-ban tett olyan törvényi kiegészítést, amely a vérbosszút törvénytelennek és büntethetőnek mondja ki.
„Minden emberi lény szabadnak, egyenlő méltósággal és jogokkal születik. Értelemmel és lelkiismerettel bírván, testvéri szellemben kell egymás iránt viseltetniük.” De nem Albániában.
Adela Demetja