Künstler: Tadej Pogacar (Ljubljana)
Presented work: „Attention! Migrants, Distrust Abusive Regimes!” (2006)
Text by Mojca Pajnik (Peace Institute, Ljubljana) [DE] [EN] [TR] [HR] [SI] [HU] [CZ]
A politikai stratégák olyan globális jelenségként mutatják be a bevándorlást, amely elsősorban a nemzetállamokat és azok biztonsági rendszereit érinti, olyan helyzetet teremtvén, amelyben az állam, úgynevezett állambiztonsági érdekek és a területén élő polgárok védelme érdekében kénytelen fellépni ellene. A bevándorlás mint határprobléma tehát jó ürügy az államnak, hogy hatalmat követeljen magának, kijátszván az “otthoniak” bevándorlóktól való védelmének ütőkártyáját. Az uralkodó bevándorlási (azaz bevándorlás-ellenes) politika, azon túl, hogy a nemzetállamoknak utalja a “probléma” kezelését, azzal érvel, hogy az “illegális”, “nem dokumentált”, “fekete” stb. bevándorlás fő oka a határok átjárhatósága, ezért tehát azokon fokozni kell az ellenőrzést. Az a gondolat bizonyult hát irányadónak, amelynek a Schengeni Információs Rendszer a legjobb megvalósulása, hogy tudniillik az “illegalitás” elkerülésére az állam feladata korlátozni a határátlépést és megbüntetni az “elkövetőket”, azaz az útra kelt férfiakat és nőket.
Az ilyen politika természetesen ügyet sem vet a szigorodó határvédelem következményeire: hogy tovább fokozza a vándorlók kiszolgáltatottságát és arra kényszeríti őket, hogy más, még veszélyesebb útvonalakat keressenek, ahol még több visszaélésnek lesznek kitéve. A megszorító határintézkedések azt is figyelmen kívül hagyják, hogy a bevándorlás megfékezése nem állítja meg a költözni vágyókat, mindössze a föld alá, még nagyobb láthatatlanságba utalja őket. Ráadásul az ilyen politika semmibe veszi az olyanokat is, akik nonkonformista életmódot folytató aktív egyénekként vagy ilyen csoportok “ügynökeiként” vándorolnak, ezzel előre vetítvén egyfajta nemzetek feletti, világpolgári irányultság képét.
A jelenlegi nemzet-erősítő állami folyamatok egyik következménye a gyakran hangoztatott állítás, hogy a bevándorlók veszélyeztetik a nemzetállam szokásokra épülő egységét, a lakosok jogait és munkahelyeit, illetve általánosságban a közrendet. A bevándorló munkást tehát elsősorban “idegennek”, “betolakodónak”, “megélhetési menekültnek” tartják. Valójában azonban ezek az emberek utat nyitnak egy új típusú, nem területhez kötött politizálási mód és egy aktív állampolgári gyakorlat előtt. Az általuk képviselt újdonság elismerése helyett azonban az “illetéktelen árusok” bélyeget kapják a határátlépéskor. Ám a kérdésre, hogy mi itt az illetéktelenség, és ki illetéktelen, a válasz nem annyira a bevándorlás és a bevándorló volna, mint inkább a jelenlegi bevándorlás-politika, amely a prevenció és a kriminalizáció stratégiáit alkalmazza, ahelyett, hogy a világban való, nemzeti határoktól független élet megvalósulását támogatná.
Dr. Mojca Pajnik, Béke Intézet, Ljubljana