Künstlerin: Sanja Iveković (Zagreb)
Abgebildetes Werk: „Rastavljena“ (1982–2007)
Text von Suzana Kunac (B.a.b.e., Zagreb) [DE] [EN] [TR] [HR] [SI] [HU] [CZ]
Horvátországban a médiakreatívok mind alacsonyabb társadalmi értéket tulajdonítanak a nőknek; a nőképet kizárólag a reproduktív funkciókra és a külső megjelenésre szűkítik le, idealizálva a szépséget, a termékenységet és a házimunka iránti elkötelezettséget. A mediális és nyilvános térben mindenütt női testek képével találkozni – anyák illetve szexuális tárgyak képével. A közönség számára továbbra is láthatatlanok a valódi női tapasztalatok, a nők személyes és kulturális értékei, szakmai eredményei. A hirdetési ipar és általában a médiák sablonos nőképe nemcsak, hogy rombolja mind a nők, mind a férfiak méltóságát, de megbontja a nemek közötti egyenlőség elvét is, a magán és a nyilvános térben egyaránt. Mindennek ellenére, a sztereotípiák elleni szakadatlan feminista küzdelem, tanulás és a nők mediális diszkriminációjának tudatosítása az elmúlt tíz év során egyre több változást hozott a megkövesedett társadalmi értékrendben.
A nők megtörték a süket csendet, és ma egyre aktívabbak, mind intézményesen, mind magánemberekként.
Intézményi szinten sikerült létrehozniuk a Média-felügyeleti Testületet (2006), amelyen keresztül elsőként sikerült elérni, hogy az állam finanszírozza a nemek közötti egyenlőséget előmozdító mediális tartalmakat. „Az emberi jogok megsértése esetén az állam mindenkor köteles beavatkozni és garantálni az állampolgár mindenoldalú egyenlőségét – így tehát a médiában is. Amíg a médiában az általános tudatlanság, illetve patriarchális és szexista sablonok érvényesülnek, az állam köteles egyrészt a törvény szavával, másrészt úgynevezett megerősítő akciókkal vagy pozitív diszkriminációval fellépni.” (Snježana Matejčić, a Média-felügyeleti Testület elnöke, 2007. július).
Magánemberként a horvát nők 75%-a tudatában van annak, hogy a nőket elsősorban mint a csillogás világának tartozékait mutatja be a média – általában mint fiatal, gyönyörű és vonzó lényeket. De nem titkolják azt sem, hogy utálják azt a nő-képet! Mind többen – akik belátták, hogy a média elsősorban vulgáris és megalázó módon, piaci áruvá, szexuális tárggyá alacsonyítva mutatja be a nőket, ezzel megerősítve a férfi-nő kapcsolat sztereotip felfogását – követelik mind hangosabban a pozitív társadalmi változást. Egyre többen fordulnak személyesen is azokhoz, akik mozgásban tartják a patriarchátus perpetuum mobiléjét – szerkesztőkhöz, médiatulajdonosokhoz –, hogy fogalmazzák újra a szerepet, amelyet a reklámban és a médiában a nőknek kiosztottak.
Bár hosszú út áll még előttünk, mire megvalósul férfiak és nők mediális képének teljes egyenlősége, a horvát nők már megmutatták: elég erősek, hogy hatással legyenek a társadalomra, és hogy előidézzék a társadalmi értékrend változását – a véleményszabadság nevében, az aktív közéleti szerepvállalás érdekében.