Künstlerin: Aydan Murtezaoğlu (Istanbul)
Abgebildetes Werk: „HIP ACTIVITIES – displacement / balcon series : SAVAŞA HAYIR ( NO WAR )“ (2003–2006)
Text von Erden Kosova (Istanbul) [DE] [EN] [TR] [HR] [SI] [HU] [CZ]
A török társadalom jelenleg drámai változásokon megy át. A világi köztársaság intézményét megalapozó vízió minden eresztékében remeg. A ráfordításoknak köszönhetően az évek során a lakosság jelentős hányadából lett “ideális polgár” – azaz a nyugati, urbánus és világi értékekhez kötődő, a nemzet jövőjének teljes szívéből elkötelezett alany. A kivételezett polgár e típusa, amelyet ott találunk a bürokrácia csúcsain, a gazdaságirányításban, az egyetemek élén és mindenütt a nyilvánosságban, egészen az elmúlt évekig megőrizte egyeduralmi pozícióját. Az ország társadalmi struktúrájában bekövetkezett földrengésszerű változások következtében azonban az évtizedeken át gúnyosan csak a „nép”-ként tisztelt, civilizálatlannak, szűklátókörűnek, konzervatívnak, műveletlennek, provinciálisnak és parasztinak tartott társadalmi rétegek az utóbbi időben elkezdtek beleszólást követelni az ország ügyeibe, és nem is teljesen eredménytelenül. Ebben a politikai légkörben a társadalmi életet szabdaló konfliktusok (világi a muzulmán ellen, szegény a gazdag ellen, alavita a szunnita ellen, az ország nyugati fele a keleti fele ellen) jobban láthatóvá és behatárolhatóvá váltak.
A plakáton látható kép Aydan Murtezaoğlu Trendi aktivitások című sorozatából származik. Ahogy korábbi, Photoshoppal készült munkáiban, Murtezaoğlu itt is egyszerű kompjúter-grafikai úton dolgozott össze két képet: a saját családi albuma egy darabját és egy háború-ellenes tüntetésről készült fotót. A figyelmes szemlélőnek világos a két elem közötti időbeli különbség, és ez nem csak a hajviseletre vagy a ruházatra korlátozódik. Az erkélyen állók beleillenek az édes otthon harmonikus és zavartalan ideáljába, még ha életformájukban, ruházkodásukban vannak is különbségek. Sőt, nincsenek ellentétben az egységes, osztály-nélküli társadalom hivatalosan hirdetett ideológiájával sem. Valóban, a kép még a komoly politikai szakadások és az obszcén jövedelmi különbségek kialakulása előtti időszakban készült. A másik képen különböző politikai hitvallású, dühös, aktív, felajzott fiatalok tüntetnek. A különbség látszólag nem is lehetne nagyobb, de a kétfajta időben készült kép mégsem kibékíthetetlen. A családi kép egy balkonon készült: a balkon pedig tulajdonképpen olyan építészeti elem, amely a hatvanas-hetvenes években még a nyilvános és magántér közötti átjárhatóság, interakció garanciája volt. Ahhoz a korszakhoz tartozik, amely megelőzte az 1980-as katonai államcsíny után bevezetett közrendpolitikát és neoliberális gazdasági szabályozást – mielőtt még az emberek elhúzódtak volna a nyilvánosságtól és az utcától. A kompozíció másik eleme pedig olyan tömeget mutat, amely felemeli szavát a ráerőltetett atomizáció ellen. Ők azok, akik kitörnek új építésű, lőrésablakos, balkontalan, fullasztó otthonaikból, hogy visszaköveteljék az utcát.